Szexuáletika, kollektív nemzeti trauma és keresztény modell

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő POLIP Egyesület meghívására Királyréten töltöttük a szombatot, ahol a közélet iránt érdeklődő hallgatókkal beszégethettünk a szervezett workshop keretein belül.

Intézetünk kutatásai és kezdeményezései adták az alapot a diskurzushoz, az egyetemi hallgatók pedig kíváncsian hallgatták a kortárs közegünket különösen is érintő témáink felvázolását.

Szó esett arról,

• hogy ‘56 óta 6,1 millió kisbaba nem születehetett meg,
• hogy ez milyen nemzeti szintű, máig feldolgozatlan traumát jelent, és milyen hatása van a demográfiai krízisre
• és hogy ez ellen milyen erőfeszítésekkel igyekszünk tenni.

Szó esett még a szexuáletika, a szexuális szabadosság társadalmi hatásairól is, s mindezek kapcsán arról a keresztény talapzaton kialakult etikáról, melyben az élet érték, a házasság szent és a gyermekvállalás elhívás, és amely modell - társadalmi konszenzus esetén - hosszú évszázadokon át képes volt kiszámítható keretrendszert és kulturális, anyagi fejlődést hozni Európában.

A hallgatók számára is nyilvánvaló volt: az Európába tömegesen érkező, más kultúrát követő kortársaik számára nem kérdés – sőt, közösségeikben elvárás –, hogy házasodjanak, és hogy sok gyermeket vállaljanak. A kérdésből (ti. az európai fiatalok gyermekvállalási hajlandóságának mértékéből) pedig logikusan következik, hogy a beszélgetőpartnereink jövőjét ez alapvetően meghatározza majd, hiszen 20-30 év múlva azok fogják alakítani a mi életformánk keretrendszerét, akik többen lesznek.

Bő egy óra alatt, mintegy negyven fiatallal volt alkalmunk szót váltani – hihetetlenül élveztük a társaságukat, nyitottságukat és bizalmukat!