Alapítványunk 2006 őszén indította el a "Lélekápoló" programját Szabó Csilla művésznő közreműködésével, akivel kiemelten kívánunk foglalkozni a krónikus betegségben szenvedő vagy súlyos betegségből lábadozó gyerekek pszicho-szociális rehabilitációjában. Tevékenységünk alapja a zene, mely ápol és gyógyítja a lelket és azon keresztül a testet.
Ez a program jelenleg egyedüli az országban, hiszen hivatásos előadóművész és pedagógusi képesítéssel rendelkező művész nem folytatja ezt a nemes tevékenységet. A lélekápoló kifejezés teljes egészében megmutatja, mit is jelent súlyos beteg gyerekek közelében gondoskodni, s elsősorban a lelket vidítani, sokszor a reménytelenségben is. Az énekhang varázsa, az élő hangszer megszólalása /akusztikus gitár/, s az együttérzés sokszor csodákra képes.
A zenével való lélekápolás különösen fontos, mivel a zenével kifejezett gyógyítás duplán hat. A ma emberének már az fél gyógyítás, ha valaki egyáltalán meghallgatja. A gyerekeknél különösen nagy szerepe van a zenével való megközelítésnek.
A pszichológusok, pszichiáterek száma közel sem elégséges ennek a fajta munkának végzéséhez. Ők a pathológiás eseteket gyógyítják, kezelik. A lelki gondozó lélekápoló szerepe azonban a félelem kikapcsolása a "testi" betegségekben szenvedőknél és ezzel a gyógyulásukat segíteni.
Motto:
"Egy 12 év körüli kisfiúhoz vezetett a főnővér, aki az Intenzív osztályon feküdt, több mint 2 hónapja mélykómás állapotban, egy koponyasérülés miatt lélegeztetőgéphez kötve.
Rövid bemutatkozásom után egyedül hagytak vele a kórteremben, s én meglepettségemet és zavaromat leküzdve elkezdtem halkan gitározni, beszéltem hozzá, s halkan énekelni kezdtem. Egy "égből kapott" dalt játszottam éppen, amikor a fiúcska megmoccant az ágyon, kissé kinyitotta a szemeit, rám nézett és megint megnyugodott. Egy pillanat múlva a gépek elkezdtek sípolni, kattogni, besiettek az orvosok és nővérek, én pedig kimentem a szobából zavartan és ijedten. Néhány óra múlva örömmel tudatták velem, hogy valami "csoda" történt, mert a reménytelennek tűnő mélykómából ritka dolog az efféle ébredés. Néhány hét múlva felépült a kisfiú és hazavitték.
Ez az eset volt a "gyújtópont" ahhoz, hogy a lélekápolást ezentúl ily módon folytathassam a kórházban."